A kiadványszerkesztés egyrészt régi keletű, középkori eredetű mesterség, másrészt nagyon is új, tipikusan huszadik század végi tevékenység. Mint szakma gyakorlatilag egyidős a nyomtatással, hisz Gutenberg 42 soros Bibliája a maga nemében páratlan tipográfiai remekmű, melynek nyomását gondos tervezés előzte meg. Ugyanakkor teljesen új keletű foglalatosság is, már ami a modern, számítógépes megoldásokat illeti.
A nyomdász kezdetben betűmetsző, betűöntő, szedő, gépmester, tipográfus, korrektor volt egy személyben. Legfeljebb néhány segédjével osztozhatott a feladatokon. A kiadványokat megrendelés nélkül, saját költségére készítette, majd vásárokon értékesítette azokat. Évszázadok alatt a legfőbb nyomdai kiadvány a könyv volt.
A könyvkiadás alakította ki a szerző, kiadó, nyomda hármasát, ahol a szerző feladata a kézirat előállítása, a kiadó végzi a tulajdonképpeni szerkesztési munkát, a nyomda pedig a sokszorosítást és a kötést. Anyagiak tekintetében is a kiadóé a főszerep, ő fizeti ki a szerzőt és a nyomdát is. A könyvhöz hasonló nagy terjedelmű és példányszámú, de rendszeres nyomdai termék a napilap és a folyóirat. Hasonlítanak egymásra abban is, hogy a viszonylag sok szöveg mellett általában több-kevesebb illusztráció is szerepel bennük.
A nyomdai termékek másik nagy csoportja viszonylag kevés szöveget tartalmaz, oldalterjedelme is kicsi, a főszerepet az illusztráció játssza. Ilyen termékek a plakátok és a különböző borítók (könyv, DVD, CD), valamint művészi naptárak, katalógusok stb. Ezek eredetije többnyire művészi alkotás, tökéletes, értő és igényes kivitelezésükhöz nem elegendő pusztán számítógépes, illetve nyomdai előképzettség, ilyenkor elengedhetetlenül szükség van alapos művészeti ismeretekre is.
Ma, a számítógépes kiadványszerkesztés korában operátornak nevezzük azt a szakembert, aki a DTP-s (DTP = DeskTop Publishing) programok segítségével a számítógép előtt ülve, a műszaki szerkesztői és tipográfiai előírások betartásával kialakítja a kiadvány végleges alakját, formáját, beemelve a szöveg közé az illusztrációkat. Az operátorok végzettségüket tekintve általában középfokú szakemberek, többnyire számítógépes, néha nyomdai ismeretekkel. Sajnos egyelőre rendkívül kevés közöttük a művészeti szakközépiskolát végzett.
A kiadványszerkesztés a művészi alkotómunka és a nyomdai kivitelezés között helyezkedik el a kiadvány elkészítésének folyamatában. Az utóbb említett kiadványok esetében nem ritka, hogy az alkotó művész maga végzi el a kiadványszerkesztési feladatokat is, hiszen van gépe, ért hozzá, vagy végig ott ül az operátor mellett és irányítja őt. Könyv, folyóirat, újság esetében a szerzőtől (író, újságíró) ma már többnyire elvárható, hogy művét számítógépen, szövegszerkesztővel írja meg és e-mailben adja le a kiadónak.
A számítógép megjelenése alaposan felforgatta a nyomdaipar, a nyomdai előkészítés évszázadok alatt kialakult hagyományos rendjét, munkafolyamatait is. A szerző, kiadó, nyomda hármasának munkájába a felsorolás sorrendjében nyomult be a számítógép, egyre több munkafázisban véve át a hagyományos, kézi megoldás helyét. Hódít a számítógépes kiadványszerkesztés, a DTP. A siker titka egyrészt a személyi számítógép varázsában, másrészt a termelékenység növelésében rejlik. Régi, rangos szakmák szűnnek meg, mint például a fényszedő, kéziszedő, ugyanakkor újak is születtek, ilyenek a számítógépes kiadványszerkesztő vagy az elektronikus grafikus, képszerkesztő.
Én 1995-ben kezdtem tevékenységemet egy 486-os számítógéppel, Windows 3.1 operációs rendszerrel. A kezdetekben CorelDraw, Aldus PageMaker, QuarkXPress, Ventura, Paint Shop Pro programokat használtam. Ma már a legmodernebb technikát használom, számítógépemben nyolcmagos processzor „ketyeg” 4000 MHz-en, s a grafikusok számára gyártott Eizo monitoron írom ezeket a sorokat.
A kiadványszerkesztés csapatmunka, több szakember munkájának összehangolása szükséges ahhoz, hogy a szerző alkotása nyomdakész állapotba kerüljön.